Csatlakozz! Webinárium a science munkakörök nemi sztereotípiáiról

Zavarnak a nemi sztereotípiák a a munkakörödben, a cégben, ahol dolgozol? Zavar, hogy a kollégád kevesebbet keres pusztán azért, mert nő? Zavarnak az iskolai merev szerepkörök, amelyekből nem lehet kitörni? A Te lányodnak is mondták már, hogy ugyanmár, a lányok úgysem értenek a matekhoz?… Akkor a Scientix következő webináriuma Neked szól.

gender stereotypes

Május 12-én 17.00-kor a Scientix projekt egy újabb online találkozási lehetőséget nyit a téma iránt érdeklődő pedagógusoknak, szülőknek, szakembereknek. A webinárium címe: Nemi sztereotípiák és az ellenük való küzdelem lehetőségei a STEM oktatásban.

Ha szeretnél részt venni a webináriumon, elég erre a linkre kattintanod. Ez egy jelentkezési lap, amelyet holnap 16.00-ig kell kitöltened, hogy megkaphasd a webinárium szobába való belépéshez szükséges információkat.

A webinárium programjában Anne Kerkhoven és Pedro Russo, a Leiden Egyetem tudománykommunikációs szakemberei szerepelnek, akik a kutatásaikról és a STEM oktatási tananyagok gender-alapú megközelítéseiről fognak beszélni, de megbeszélésekre, kérdésekre is lesz mód.

További információ az előadókról és a programról erre a linkre kattintva található.

Kép forrása. További információk a Scientixről. Scientix portál rengeteg nyersanyaggal és rendezvénnyel tanároknak és mindenféle STEM emberkének.Scientix logo

Ha műszaki vagy természettudományos pályára készülnek a diákjaid, csatlakozz ehhez az ingyenes kurzushoz!

A Scientix, Európa legnagyobb műszaki- és természettudományi tanárokat tömörítő közössége – együttműködve a SYSTEMIC és a STEM Alliance projektekkel – új online kurzust indít az ezen a területen tanító / oktató tanároknak.

A kurzus címe Opening Minds to STEM Careersmagyarul talán így: “Nyitottság a STEM pályák felé”. A kurzus angol nyelvű, online és ingyenes. Kábé középszintű nyelvtudás már simán elegendő, de az alatt is érdemes belevágni, nem a nyelvi szűrő szokott dönteni a kurzus sikeres elvégzésében.

A kurzus főbb témakörei a műszaki és természettudományos pályák népszerűsítésének lehetőségei, a tanulók STEM karrierépítésre való felkészítése és az ezzel kapcsolatos tanári készségek fejlesztése.

A kurzus 2017. április 3-án nyitja kapuit.

Regisztráció és információk ide kattintva.

stem képzés

Kép forrása: (1)

Ötletes, egyedi online poszter? Thinglink a Scientixről!

Aki sokat jár-kel az interneten és folyamatosan azzal küzd, hogyan kösse le kreatív energiáit különböző online alkalmazásokkal, gyakran akad mindenféle poszterkészítő, plakát-, montázs-, kollázs- és egyéb kreatív dolgokba. Ezekhez a vizualizációs alkalmazásokhoz tartozik a Thinglink is.

thinglink

Mire jó a Thinglink? Annotációkat, leírásokat tenni a képeinkhez, videóinkhoz. Emelni a hozzáadott értéküket. Többet nyújtani egy képnél, videónál vagy hangnál.

Nézzünk is egy példát, mi másról, mint a Scientixről? 🙂

No, pont ilyen egyszerű 🙂 Feltöltesz egy képet és máris adhatsz hozzá ajánlásokat, plusz weboldakat, blogokat, vagy bármit, amit szeretnél! Ha pedig természettudományos tartalmakat keresel, nézz szét a Scientix portálon! Rengeteg magyar nyelvű tartalom, nemzetközi közösség és sok ínycsiklandó STEM tananyag vár! Hajrá!

Ha természettudományokat tanítasz, a Scientix a Te otthonod!

A természettudományos oktatás európai közössége, a Scientix ma is hív, vár több száz csatlakozni vágyó pedagógust, kutatót, szakértőt és döntéshozót, hogy tovább gyarapodjék Európa legnagyobb STEM közössége.

Scientix logoMit kell tudni a Scientix projektről?

  • STEM tanároknak, kutatóknak, döntéshozóknak szól.
  • A 2009-ben alapított közösség napjainkban már több ezer résztvevőt mozgat szerte Európából!
  • Nem szükséges tudni idegen nyelven ahhoz, hogy profitálhass a Scientix eredményeiből!
  • Több száz európai STEM projekt eredményeit, publikációt, tananyagait olvashatod, töltheted le a Scientix portálról, akár magyarul is!
  • Részt vehetsz eseményeken, Scientix workshopokon és ingyenes webináriumokon is! A közösségi szolgáltatások mindenki számára elérhetőek!
  • A Scientix már idehaza meggyökeresedett, 2013 és 2015 között számos hazai rendezvényt bonyolítottunk a Scientix projekt keretében. Elég csak a 2015 márciusában, hatalmas sikerrel rendezett Scientix Konferenciára gondolni!

Hogy ne csak a szavak beszéljenek! (a videóban bekapcsolható a magyar nyelvű felirat!)

A következő részben arról lesz szó, hogy alakult a Scientix előzménye, hogyan jutott el a projekt a mai szintre és hogyan alakította több száz természettudományos tanár életét a Scientix!

Addig is egy örömhír! A Scientix a 100 legnagyobb oktatási innováció egyike lett a nemrég zárult londoni BETT Show-n! Wow!

Scientix / A természettudományos oktatás európai közössége / Intro

Mint azt év elején közzé is tettem, az a megtiszteltetés ért, hogy Scientix nagykövet lehetek a projekt jelenlegi szakaszában. Úgy döntöttem, indítok egy Scientix / STEM oktatás sorozatot a TÉR / IDŐ blogon, bemutatva, miért jó ez a projekt a tanároknak, oktatóknak és oktatási szereplőknek, körbejárva a projekt eddigi eredményeit meg hogy mit is lehet csinálni a Scientix portálon.

Most első körben lássuk, mi is az a Scientix!

A Scientix projekt a European Schoolnet (Európai Iskolahálózat) egyik projektje, amelyet az Európai Bizottság H2020 keretprogramja finanszíroz. A projekt célja, hogy támogassa a természettudományi, műszaki tárgyakat és matematikát (STEM) tanító tanárok és felsőoktatásban dolgozó kutatók európai együttműködését, az IKT hatékony tanórai használatát, az innovatív pedagógiai módszerek elterjedését. A Scientix projekt ezért – az EUN koordinálásával – egy sor európai partnerrel együttműködve dolgozik 2009-től folyamatosan, immáron a projekt harmadik szakaszát taposva.

Scientix logo

Miért van erre szükség?

A természettudományi és műszaki kompetenciák fejlesztése mind a hazai, mind a nemzetközi pedagógiai igények középpontjában áll. Ennek ellenére a természettudományok tanítása az oktatás különböző szintjein hasonló problémákkal küzd: a tanulók nem kedvelik meg a természettudományokat, nem látják azok élményszerűségét, ritkán kapnak lehetőséget önálló kutatásra, projektekben való részvételre. Ugyanakkor számos eredmény kimutatta, hogy a tanulók annak ellenére is szívesen vágynak műszaki vagy természettudományos pályára, hogy azt különösebben szeretnék, kedvelnék. Vélhetően ennek okai a műszaki és természettudományi pályák jobb megítélésében, társadalmi elismertségében és anyagi megbecsülésében is keresendők.

A STEM oktatás, a természettudományi, műszaki vagy informatikai műveltség elengedhetetlen feltétele a technológiai fejlődésnek, a versenyképességnek és a gazdasági együttműködések sikerességének. Ezért az Európai Unió kiemelten kezeli a science oktatást és képzést, illetve az ezen a területen zajló innovációs törekvéseket, mind a felsőoktatásban, mind a közoktatásban.

Mi az az EUN?

Az Európai Bizottság közoktatási projektekért felelős egyik legfontosabb partnere a European Schoolnet (Európai Iskolahálózat, EUN). A European Schoolnet mintegy 30 európai oktatási minisztérium brüsszeli székhelyű hálózata. Nonprofit szervezetként célja az oktatási és tanulási innováció eljuttatása az érintettekhez: oktatási minisztériumokhoz, iskolákhoz, tanárokhoz, kutatókhoz és gazdasági partnerekhez. Az EUN számos olyan természettudományos és műszaki témájú európai projektet működtet, menedzsel, amelyek eredményei sokszor kevéssé jutnak el az érintettekhez: tanárokhoz, tanulókhoz, oktatási szakértőkhöz.

STEM projektek az Európai Unióban (FP7 keretprogram keretében)
STEM projektek az Európai Unióban (FP7 keretprogram keretében)

A következő részben a Scientix projekt lehetőségeiről, inspirációiról lesz szó. Miért érdemes visszatérni? – lesz itt Scientix portál, műhelymunkák, kurzusok, más európai projektek, konferencia összefoglalók és sok más is!

Források:

  • Farkas B. P. – Főző A. L. (2014): Scientix – európai együttműködés a műszaki és természettudományok oktatásában. In: Szolnoki Tudományos Közlemények XVIII. 59-68. o.
  • saját forrás
  • Scientix portál

Tessék mondani, ez már sok(k)? – PISA eredmények közérthetően

A 2000. évi PISA felmérés eredménye / szövegértés / Magyarország: 480 pont

A 2015. évi PISA felmérés eredménye / szövegértés / Magyarország: 470 pont

Mi ez, ha nem PISA-sokk? Vagy… mégsem(?).

Edvard Much A sikoly

Felkapott lett írni a PISA eredményekről az oktatásszemlélőknek, -kutatóknak, szakértőknek, véleményformálóknak. Hogy én ezek közül mi vagyok és mi nem, azt “majd a választópolgárok eldöntik”, szokták mondani. Mindenesetre egy olyan oldalát szeretném most megvilágítani a nemrégiben publikált PISA eredményeknek, amely interpretációval még nem találkoztam, mióta 2016. december 06-án megérkezett a csizmába az avas csokoládé. Na jó, talán érintőlegesen itt.

Történetesen: mi az, hogy PISA-sokk és miért jó az nekünk, ha minden 3. évben van nekünk ilyen?

Mielőtt ennek fejtegetésébe belemennék, egy kis gyorstalpaló azoknak, akiknek csak rövid idejük van ilyesmikre:

Mi ez a PISA?

  • A PISA (Programme for International Student Assessment) mérés az OECD nevű, fejlett országokat tömörítő szervezet által kidolgozott mérési módszer és rendszeres felmérés. Nem-OECD országok is részt vesznek a mérésben egyébként.
  • PISA-mérések 3 évente vannak, az elsőt 2000-ben készítették, az eredményeket általában 1,5 évvel később, decemberben publikálják.
  • A PISA a tudás alkalmazásának készségét méri. Nem kérdezi meg, mennyi lesz a páratartalom N körülmények között, ha X és Y változó értéke változik. Hanem azt kérdezi meg, hogy milyen veszélyekre kell felkészüljön egy futó, mit kell tennie, hogy a körülményekhez tudjon alkalmazkodni. Próbáld ki, kemény! Aki esetleg angol nyelven is megméretné magát, ide kattintson.
  • A PISA szövegértési, matematikai és természettudományos kompetenciaterületen mér.

Mi történt most, ami miatt ekkora felfordulás van?

  • A 2015. évi mérésben Magyarországon az egyik legnagyobb a visszaesés a 2012. évi állapothoz képest.
  • Matematikában nem, de szövegértésben és természettudományban jelentősen romlott a teljesítmény.
  • Nemcsak önmagában fontos, hogy mennyi az elért pontszámunk. Fontos eredmény, hogy mennyien vannak a legalacsonyabb és legmagasabb szinten teljesítők között is.
  • A természettudományban alacsonyan teljesítők (legrosszabb 10%-ot elértek) aránya 26%, ez jelentős növekedés 2006 óta (akkor 15% volt).
  • A szövegértésben alacsonyan teljesítők aránya 27%. Ők lényegében funkcionális analfabéták (ld. még később). Még egyszer leírom, hátha mélyebbre megy a kés: a felmérésben résztvevő magyar diákok 27%-a a legalsó 10%-ba tartozik a feladatok megoldásának sikerességét illetően.
  • A matematikai kompetenciaterületen az alacsonyan teljesítők aránya 28% (az előző, 2012. évi méréshez képest nem változott). Ez azt jelenti, hogy a felmérésben résztvevő 15 éves magyar diákok 28%-a alapvető matematikai-logikai készségek hiányában hagyja majd el a közoktatást.
  • Az érem másik oldala a legjobban teljesítők aránya (a 90% feletti teljesítményt elérők). Rájuk mondják általában, hogy a “tehetségesek”, “okos gyerekek”, “jó tanulók”, “akikből még lesz valaki” stb. Az ő arányuk mindhárom kompetenciaterületen csökkent. Azaz nemcsak az alacsonyan teljesítő, leszakadó tanulók száma növekszik (ami önmagában is baj!), hanem az “oktatási elit” aránya is ijesztő módon csökkent (a legnagyobb arányban a matematikai területen).
  • A társadalmi-gazdasági háttér több mint 20%-ban felelős az eredményekért (azaz nagyon nagy az oktatási teljesítmény kitettsége a társadalmi-gazdasági helyzetnek, pl. szegénység, szociális nehézségek stb.) – ez az átlag az OECD-ben a magyar érték fele. (HU: 21,4%, OECD: 12,9%).
  • Az ún. reziliens tanulók aránya 19%, az OECD átlaga: 29%. A reziliencia nem más, mint egy rugalmas ellenállóképesség (pszichológiából jött a kifejezés), arra utal, hogy egy tanuló mennyire képes rugalmasan alkalmazkodni a helyzethez (oktatási környezet, társadalmi-gazdasági körülmények stb.), mennyire képes függetleníteni magát ezektől és mennyire ellenálló a változásoknak. Megállapítás: a magyar diákok rugalmatlanabbak.
  • A társadalmi-gazdasági státusz több mint 80%-ban magyarázza az iskolák közötti teljesítménykülönbséget (OECD: 62,9%). Értsd: a magyar iskolarendszer sokkal szegregálóbb, sokkal fragmentáltabb pusztán a társadalmi-gazdasági státusz alapján – pozitív és negatív irányban is.

Az eredmények – magyarul

A 2000. és a 2015. évi mérés is egyaránt megállapította, hogy a mérésben résztvevő 15 éves magyar diákok nagyjából negyede funkcionális analfabéta.

Nem értik, amit olvasnak.

Nemhogy egy űrlapot nem tudnak kitölteni vagy a médiát kritikusan olvasni, nagyjából egy ételreceptet sem értenek meg. Ennek következtében 5 év múlva a 20 éves felnőtt lakosság negyede ugyanúgy funkcionális analfabéta lesz.

Ez az adat a két mérés között érezhetően, “szabad szemmel láthatóan” is változott (2003. évi mérés: 18%). Csökkent a funkcionális analfabéták száma, erősödtek a magyar diákok pontjai nemzetközi összehasonlításban mind a szövegértési, mind a matematikai, mind a természettudományi kompetenciaterületen. Disclaimer: e cikknek nem célja igazságot tenni, ki mit rontott el, ki tette rossz helyre a mércét, ki mit csinált rosszul és főképp miért. A tények ennél jóval makacsabb dolgok.

A matematikából alacsonyan teljesítők aránya 28%. Mivel a felmérés a 15 éves tanulók körében van, nagyjából kijelenthető, hogy a tanulmányaik befejeztével (optimálisan 18, valójában akár 16 évesen) ez az érték sokkal magasabb már nem lesz.

Azaz 5 év múlva a 20 éves felnőtt lakosság 25-30%-a nem fog tudni alapvető matematikai műveleteket végezni, logikai készségeket igénylő feladatokat megoldani.

Szomorú világ jön? Az, de eddig is az volt… ez az arány már a 2003. évi méréskor is 23% volt, azaz a mostani 28 éves lakosság nagyjából 20%-a biztos küzd hasonló problémákkal.

A természettudományból alacsonyan teljesítők aránya 26%, 2006-ban 15% volt. A természettudományos területen a mérőeszköz alapvető természettudományi ismeretek, összefüggések alkalmazási készségét, illetve a folyamatok, jelenségek valós kontextusba helyezésének készségét méri (másképp: pl. azt, hogy mikor kell innia egy futónak, hogy ne száradjon ki adott időjárási körülmények között).

Az eredmények tükrében kimondható, hogy 5 év múlva a 20 éves felnőtt lakosság kb. negyede semmilyen átgondolt megoldással nem fog tudni előállni, ha általa korábban ismeretlen folyamatokat, jelenségeket kell átlátnia, illetve természettudományi jellegű problémát megoldania.

Most ez akkor PISA-sokk vagy nem?

Voltak országok, ahol az eredményekre való reakció elsősorban nem a magyarázkodásra meg a felelősséghárításra fókuszált, hanem egyfajta megoldás megkeresésére és megtalálására. Lehet, hogy a választott megoldás nem volt tökéletes, de legalább megpróbálták.

Így volt ez Németországban, Lengyelországban és Észtországban is.

A “PISA-sokk”, mint oktatáspolitikai kifejezés, 2001-ben került be az európai köztudatba, amikor először publikáltak PISA eredményeket az OECD országokban. Elsősorban a német oktatási rendszerről kialakult kép kapcsán alakult ki a szófordulat, ami aztán továbbgyűrűzött szerte Európában, majd – ahogy az illik – hazánkban is megjelent a kifejezés (a német eredményekről hosszasabb, ám emészthető elemzés itt). Érdekes módon a 2001-es eredményeket hazánkban is sokan PISA-sokként aposztrofálták (összehasonlításképpen: a szövegértés kompetenciaterületen elért eredményünk a 2000. évben végzett méréskor 480 pont, a 2015. évi felmérésben 470 pont – ahogy a bevezetőben már említettem). Ennyit arról, hogy van vagy nincs PISA-sokk.

Egy idézet a Világgazdaság 2013. decemberi cikkéből erre vonatkozóan (reagálva a 2012. évi mérésre – figyelem, időben messzebbre is ugrunk még!)

„Németországban a 2001-es „PISA-sokk” után az oktatáspolitika döntéshozói, minden tartományból elindultak Helsinkibe – mondta Vekerdy Tamás. – A finn eredmények nemcsak a németeket, több országot is arra késztettek, hogy tanulmányozzák, ott mit tudnak jobban. Gyorsan kiderült: Finnországban, amikor az ország még szegény volt, sok pénzt fektettek a közoktatásba. Késői beiskolázást vezettek be, hat évük van az ottani gyerekeknek, hogy a tanulási készségeket elsajátítsák, kellemes hangulatú iskolák vannak, és két tanár foglalkozik a gyerekekkel osztályonként. Nem véletlen, hogy mindig az élmezőnyben vannak és az sem, hogy azok az országok, ahol átvették ezt a gyakorlatot, sokat javítottak. Ázsiában is a képességfejlesztésre helyeznek nagy hangsúlyt, és az egyenlőtlenségeket szüntették meg az oktatásban. Meggyőző, amit elértek: az első tízből hét ma már ázsiai a listán.”

Érdekességképpen elővettem néhány írást, konferenciabeszámolót a 2000-es évek elejéről. Tényleg a teljességet nélkülöző sajtószemle – a cikkek el nem olvasása nem befolyásolja a továbbhaladást, de meglehetősen nagy szakmai és vizuális élményektől fosztja meg az olvasót.

Szóval 2001-ben PISA-sokk volt világszerte. Németországban és más országokban biztos, meg itthon is interpretálták így az eredményeket. Aztán ezt követően minden 3. évben, amikor PISA-eredményeket közölt az OECD, Magyarországon szinte (1) mindenki elcsodálkozott, hogy van ilyen mérés és minden cikknek azzal kellett kezdenie, amivel kb. nekem is e cikkben, (2) mindenki meglepődött, hogy hát, az ázsiaiak és a finnek (meg az észtek, sic!), hát ezek tudnak valamit, és ennek ellenére (3) a legtöbben nem értették, hogy ez az egész mérés mire jó és miért rossz az nekünk, ha X vagy N pontot szerzünk bizonyos kompetenciaterületen. Ez utóbbit igyekeztem a fentiekben picit elmagyarázni.

A sokkolódásos issue kapcsán hadd idézzem még azt a Csapó Benőt, akinél többet a PISA-mérésekről alig tud valaki többet Magyarországon, és akinek mérésmetodológiai elismertségét nehéz kétségbe vonni nemzetközi szinten is. Egy 2001-es monológja fülbemászó még ma is.

“[…] Nincs sokk Magyarországon. Egyrészt azért, mert a szélesebb közvélemény rendkívül tájékozatlan. Harmadéves bölcsészhallgatókat tanítok, s azt tapasztalom, hogy nem tudnak a PISA-mérésről semmit. Másrészt, akik ismerik a magyar szakmai közvéleményt, azok tudják, hogy azt nem lehet semmivel sem igazán sokkolni. Tíz éve kísérletezem ezzel, eredménytelenül. Ha jól emlékszem, éppen itt, Lillafüreden mondtam el először, hogy az anyák iskolai végzettsége négyévnyi különbséget jelent a gyerekek gondolkodási képességeiben. Eredménytelenül folytatom ezt a sokkolást…”

A “PISA-sokk” mint az eredmények egyetlen lehetséges interpretációja?

A Tanárblog tette fel a – szerintem ma már nem túl költői – kérdést, hogy mikor dől már ránk ez a ferde-torony. Számos hasonló metafora, hasonlat és egyéb költői kép alakult ki erről az egész PISA-jelenségről. Amondó vagyok, már annyian és annyiszor kiáltottak PISA-sokkot – a kezdetektől, 2001-től fogva -, hogy ez a szó valójában már nem sok embert hat meg. Csapó Benő szavaihoz kapcsolódva: a sokkolás egyszerűen nem megy. Valahogy Magyarországon ezt a PISA-sokkolós dolgot nem csináljuk jól. Vagyis inkább azt mondom: akiknek sokkolódni kéne, azok általában az istennek se akarnak sokkolódni.

Plusz érdekesség: egyes értelmezések szerint a mostani mérésben a legnagyobb sokkot a tanulók kapták, mert digitálisan kellett kitölteni a tesztet. Én meg azt gondolom (érveljen ellene bátran, aki nem), hogy ha ez 2016-ban sokkhatásként ér egy tanulót az iskolában, amelynek elvileg kötelessége őt felkészítenie a digitális környezetben történő tanulásra és munkavégzésre, az önmagában egy sokk.

És nem PISA-sokk, hanem annál sokkal rosszabb.

Zárásképpen egy találós kérdés: mikor született az alábbi idézet? (tipp: megoldás az idézet alatt).

[…] a PISA-vizsgálat legszomorúbb eredménye az, hogy minden negyedik magyar gyerek nem tanul meg olvasni*. Szeretném, ha úgy mennének el erről a konferenciáról, hogy mélyen elgondolkoznának ennek az üzenetnek a jelentőségéről. Szeretném, ha úgy távoznának, hogy Önökben is megfogalmazódik az a gondolat, ami bennem: ez nem maradhat így. Ugyanis így nem lehet igazán megérkezni Európába, nem lehet nyugodt szívvel élni a 21. században. […]

* valójában nem pusztán az olvasásról, hanem a szövegértésről, azaz az értő olvasásról van szó! – a szerk.

(A mondat 2001-ben született, ld. még itt)

Kép: Edvard Munch: A sikoly. Forrás: Pixabay.

Marsjáró-sofőrők kerestetnek!

Szeretnéd vezetni a Curiosity marsjárót? Nem hiszem, hogy volna, aki nemmel válaszolna 🙂

Curiosity marsjáró stilizált képe, ahogyan halad a Mars felszínén.

Játssz a NASA új szuper játékával, amely elérhető asztali gépeken, iOS és Android készülékekre is. Kutass víz után vagy mássz meg marsi hegyeket! Küldj parancsokat a marsjáródnak, de hagyj időt a napelemek feltöltődésére is! Kiváló stratégiai és felfedező játék egyben!

Irány a Mars! 🙂

Curiosity marsjáró

Képek forrása és további információk: NASA.

Mi köze van az USA nyersolaj-importjának a vasúti kereszteződésekben történt halálesetek számához? Adat vs. információ

De azt a kérdést is feltehettem volna, hogy mi a kapcsolat a Maine állambeli válások arányának a margarinfogyasztáshoz. A tudomány, a történelem és az adatelemzés együttesen borzasztóan érdekes dolgokra képes.

Az Egyesült Államok – amellett, hogy jelentős mennyiségű nyersolajat állít elő maga is – ugyancsak szép kis mennyiséget importál(t) e nyersanyagból. Például Norvégiából is. Ez egy állítás, amely a rendelkezésre álló adatok alapján megbízhatóan állítható, hogy igaz.

A vasúti kereszteződések – akár A) lámpásak, B) sorompósak, C) mindkettő vagy D) egyik se – mindig is veszélyforrást jelentettek az autósoknak vagy bármilyen járművel közlekedőknek. Olykor még a vonattal érkezőknek is. Ebben sem kételkednek sokan.

A kettőnek látszólag semmi köze egymáshoz. Kivéve, ha megfelelő adatelemzési és adatvizualizációs módszerekkel egy platformra nem helyezzük őket. Például így:

chartForrás. A kép nagyítható.

Az adat és az információ fogalma közötti különbség itt jelenik meg elég hangsúlyosan: adatok halmaza pusztán attól nem válik információvá, hogy melléteszünk még egy adathalmazt. Minden adat csak kontextusban, értelmezésben, interpretációban válik információvá.

Röviden tehát mi köze van az USA nyersolaj-importjának a vasúti kereszteződésekben történt halálesetek számához? – Az égvilágon semmi. Minden azon múlik, milyen skálán, milyen vizualizációs módszerrel mutatjuk be a meglévő adatainkat és persze azon, hogy mit akarunk vele elérni.

További érdekes diagramok találhatók ezen a weblapon. Ha mi is akarnánk egy-két hajmeresztő diagramot gyártani, semmi akadálya.

Hogyan tanítsuk meg a sav-bázis reakciókat a Coca-Colával? (PROFILES)

Aki elolvassa a Coca-Cola összetételét, a kérdésre talán könnyedén választ adhat. A Coca-Cola egyik alkotóeleme ugyanis az egyik legerősebb sav, a foszforsav (H3PO4).

Na de hogy jön ehhez az iskola? A tucatnyi ország együttműködésében létrejött PROFILES projekt (Professional Reflection-Oriented Focus on Inquiry-based Learning and Education through Science) azt tűzte a zászlajára, hogy a 21. századi készségfejlesztés nagy közös értelmezési tartományában a kutatásalapú tanulásra (IBL) helyezi a hangsúlyt (hazánk sajnos kimaradt ebből az FP7 programból). A fő téma a tanárok bevonása a kutatásalapú tanulás népszerűsítésébe, illetve olyan képzési, továbbképzési programok elterjesztése, amelyek ezt a típusú módszertant, oktatási stratégiát képesek előtérbe helyezni.

A projekt honlapján a Learning Environments menüpontban számos nagyon érdekes, kifejezetten a természettudományos oktatásban jól használható tanulói és tanári segédanyag található a projektben résztvevő országok nyelvén. Számunkra leginkább az angol lehet releváns, gondolom. Itt találhatunk rövid segédanyagokat egészen különöző science témákban is (üzemanyagok, építmények korrózióvédelme, melyik szappan a jobb? stb.)

A PROFILES azonban a “learning material”-oknál tovább ment és különböző módszertani fogásokról, tapasztalatokról és kutatásokról szóló beszámolókat jelentetett meg, vaskos könyvek formájában. A rövidebb disszeminációs füzetek a linkre kattintva, a hírlevelek pedig itt érhetőek el.

A könyvek, poszterek, izmos szakirodalom-gyűjtemény a projektpartnerek tollából megjelent irodalomból pedig erre a linkre kattintva! Továbbá tartalmas poszterek érhetők el itt.

Reméljük, lesz/van folytatása a PROFILES-nak, rengeteg módszertan, eredmény pottyant ki belőle.

(via Scientix Blog)

Hallotta már Harrison Fordot óceánként beszélni? Itt az ideje!

A Conservation International nevű – főképp tech és média cégekből álló – szervezet nem oly rég indította el a Nature is Speaking projektjét.

shared_homepage_facebook

A Nature is Speaking nem más, mint egy globális problémákra reflektáló kampány, amelyben híres emberek (pl. Harrison Ford, Julia Roberts, Penelopé Cruz és mások) valamely természeti jelenségnek, erőnek, folyamatnak adják a hangjukat és megszemélyesítik azokat. Lényegében az összes videó mondanivalója egyszerű: az embernek szüksége van a természetre, a természetnek viszont nincs szüksége ránk, sőt.

Sajnos nem tudom teljesen kritika nélkül elfogadni, hogy ez egy teljesen támogatandó kezdeményezés, túl sok profitorientált cég legyeskedik körülötte, de kétségkívül komoly kezdeményezés, nagyon szép látványvilággal, egyszerű, sulykolható üzenetekkel.

Ha már Harrison Ford van a címben, lássuk az ő videóját, ahogy óceánként beszél hozzánk (érdemes HD-ben nézni).

Talán a legszebb, legösszetettebb rezümé mégis Julia Roberts-é, aki az anyatermészet (mother nature) nevében osztja meg üzenetét. Szép.